Hazudunk? Hazudjunk!

Az ember már fel sem veszi, hogy a nagy politikai elit – attól függően melyik oldalt képviseli -, egymást tiporja, tapossa és hazugsággal vádolja. Jól példázza ezt „Az MSZP egy becsületes párt” című cikk.

http://index.hu/belfold/2010/valasztas/mesterhazy_az_mszp_egy_becsuletes_part/

– Ez most komoly? Abban igaza van a rendkívül „jó kiállású” és valóban a „végletekig hiteles” Mesterházynak, amikor azt mondja a riválisa kommunikációjára: "Kikérem magamnak, hogy Kaya Ibrahim és Josip Tot üzlettársai bennünket akarjanak morálra és erkölcsre tanítani". – Látom magam előtt Szijjártó orbáni retorikáját, amint a szintén hazug, meggyőződéssel nevezi hazugnak a másik hazugot. Ez kicsit olyan, mint a hülye gyerekek a játszótéren, az „én mondtam, nem, én mondtam” magasröptű eszmecseréje. A szabad szemmel is jól láthatóan „kormányzásra termett” Mesterházy, ezt kikérheti magának és vad kapitalista csapatának, hiszen a Fidesz sem jobb a Deákné vásznánál. De azért így belehazudni az emberek, a választók arcába… Az nem semmi! Amikor az elmúlt időszak kormányzása alatt annyi botrány, korrupció és lopás történt, mint az elmúlt 20 év alatt?
No persze legyünk igazságosak ne csak az MSZP kapjon, hiszen azért az se felejtsük el, hogy a Fidesz kormányzott 1998-2002 között. – Valamiért nem választották újra az ország egyetlen és igaz magyar pártját… Egyre többen gondolják úgy, hogy mind két párt (Fidesz, MSZP) nyakig benne van az ország húsos bödönjében és tarhálja a pénzt. Mutyiznak és üzletelnek egymással. Magyarországon ma pártokrácia van! Két nagy és jól meggazdagodott, vagy legalább is „megfelelő” tartalékkal rendelkező párt, aki irányít és meghatározza a politikai közéletet. A többiek maximum asszisztálnak hozzá. A társadalmat sikerült úgy megosztaniuk, hogy még a családokon belül is vérre menő viták és sértődések övezik áldásos tevékenységüket. Az emberek párt preferenciák alapján tagolódnak. Ez alapján fogadnak el dolgokat és ez alapján sokszor szeretnek, vagy gyűlölnek.
Pedig mindenki elhiheti kár értük. A pártokráciát nem érdekli a választó, vagy az olyan kicsinyes dolog, mint az emberek érdeke. Mit számít? Itt a kampány, jó nagyot hazudunk! A hazugság licitben nincs plafon, maximum a csillagos ég. Már most kezdődik. Ígérnek és fröcsögnek, habzik a szájúk és általuk sem hitt és gondolt programjaikkal kufárkodnak. Mi történik? Megválasztjuk – a nagy lehetőségekből, ami kettő – az egyik, szükséges rosszat. Majd az elkezd kormányozni, és idővel széttárja a kezét, amikor az általa ígért dolgok negyede sem valósul meg. Ezt pedig okos és legegyszerűbb kommunikációval fogja kivédeni, mondván, minden baj, gond az elődje hibája.
Mi pedig választók, magyar emberek megint hoppon maradunk és marakodhatunk egymással újra, hogy kinek volt, van és lesz igaza!

(troka)