„Belül fáj nagyon,

Nehéz mondanom,

Hogy más bűneit hordom vállamon!”

                                               (Vikidál Gyula/Dinamit együttes)

„SZOCIÁLDEMOKRATÁK VAGYUNK!”

Kéthly Anna híres cikkének – melyet 1956-ban írt – címét bátorkodtunk átven-ni. Kiáltás ez egy hitét, bizalmát, s lassan bizony végtelen türelmét elvesztő nép felé, bízva abban, hogy fülét nem öntötte még be végérvényesen a keserűség és a hazugsá-gok forró ólma, s érti, hallja még a szót.

Szociáldemokraták vagyunk! A magyar nemzet másfél évszázada szerves része, a magyar demokrácia születési alapú baloldala. Az Értékteremtő Ember képvise-lete. 1890 óta írt Naplónkba hittel, vérrel és verítékkel jegyeztük be a sorokat. Emberi méltóságról, a Munka tiszteletéről, az Ember jogairól, a szociális minimumokról, az Igazságról, a Szolidaritásról és – sajnos sok esetben – a szent Szabadságról is. A De-mokráciáról, mely minden munkánk valós alapja kell legyen, mely nélkül persze sok-kal egyszerűbb az „uralkodás”, ugyanakkor sokkal szegényebb az öntudatos, alkotó nép.

Szociáldemokraták vagyunk! A szabad piacgazdaság elfogadói, a tőkés rend-szer tudomásul vevői. Maga a magyar munkásmozgalom, a szakszervezetiség politikai vonala, a „börtönviseltek” politikai-erkölcsi örökösei. A kapitalista rend élő lelkiisme-rete. A Rómába bevonuló győztes hadvezér mögött súgó hang: „Ne feledd, hogy em-ber vagy!”.

Szociáldemokraták vagyunk! A dolgos kéz, a teremtő ész: mely nem fecsérli erejét kődobálásra, de határozottan tudja, hogy hol az a határ, amikor le kell nyúlnia Kalapácsáért. Amikor ledermed az agy és tehetetlen dühében ökölbe szorul a dolgos kéz. Nem lételemünk a harc, hiszen a nyugalom, a béke az alapja az értékteremtő élet-nek. Lételemünk ugyanakkor az érdekvédelem, évszázados vívmányaink megőrzése. Harci ösvényre csak akkor lépünk, amikor – hogy klasszikust idézzünk – már „csak láncainkat veszíthetjük”. Csak akkor, amikor újrateremtődik mindaz, ami ellen életre hívott minket az Értékteremtő Ember álma, igénye, akarata.

Szociáldemokraták vagyunk! A rendszerváltáskor méltatlanul kiszorított demokratikus magyar baloldal. Kéthly Anna szavaival élve: „törpéktől megbénított óriás”. A nemzet testének szerves része, az Értékteremtő Embert védő immunrend-szere. A bal láb, a bal kéz, a bal agyfélteke, a páros szervek egyike, a szív oldala. Hiányunkat eddig elnyomta annak a nagy költségvetésű filmsorozatnak a bemutatása, melyben volt ilyen néven futó főszereplő. De elfogyott a szponzorpénz és vihar dön-tötte le a díszleteket, a patomkin-falakat. Az illúziónak vége, ideje kijönni a vetítőte-remből! Ideje lassan megismerni az igaz világot, megismerni és tudni történelmünket, felelősen felismerni a demokráciát, annak valódi értékeit, adományait! Látni, hogy az alakítás nem a valóság!

Szociáldemokraták vagyunk! Magyar szocialista demokraták, akiknek semmi szégyellnivalójuk nincs azért, mert a moziban használták a nevét. Csak a forgató-könyvből hagytak ki, de mint már Táncsics óta tudjuk – mint azt, hogy az Élet él és élni akar – , hogy  a szocdem a való életből nem hagyható ki hosszútávon. Amíg kapi-talizmus és demokrácia van, addig lennie kell szociáldemokráciának is. Az Öreg Kon-tinensen legalábbis ez az Élet forgatókönyve…

Szociáldemokraták vagyunk! Az 1948-ban formailag felszámolt eszme to-vábbvivői. Ma egy misszió, mely nem lehet, hogy ne tudja megszólítani azokat, akik által a világra jött. A magyar nemzet baloldalának gyönyörű virága – mely vért fakaszt a mohó kézből, de óvatosan kezelve az érzelem ajándéka – a Vörös Rózsa. Őseink és Hőseink vigyázva, gyökerestől őrizték 50 éven át nekünk, sokszor idegen földön, de magyar hittel öntözve. Az itthon vázába rakottak gyorsan elhervadtak, s az elmúlt 20 év kísérleti virágtelepei (vidám galamboknak enyhet adó szegfűligetek és tulipánosok) sem pótolhatták szépségét. Gyökerei ismerik még, mi pedig megtaláljuk itthon azt a jó talajt, ahol képesek leszünk újra meghonosítani.

Szociáldemokraták vagyunk! Hitükért kivégzettek, halálra ítéltek, börtönbe vetettek, internáltak, emigrációra kényszerítettek, megalázottak: valódi Hősök ezre-inek, százezreinek örökösei. Az öntudatos munkás, a szabadon alkotó értelmiség, az Értékteremtő Ember képviselete. Se több, se kevesebb. Egyenlők az egyenlők között, akik a hátukon viszik ezt az országot. Testvérek, kiket az értékek szültek rokoni vi-szonyba. Akik nem a „Hatalomért” születtek, de elvárják, hogy az értük álljon fel.

Szociáldemokraták vagyunk! Közössége minden olyan Értékteremtő Ember-nek, minden olyan Testvérünknek, aki baloldali magyarnak vallja magát, aki demokra-tikus meggyőződésén túl bír a Szolidaritás, az Igazságosság és az Esélyegyenlőség vérteivel is. Akik nem csak reflektálni, rábámulni, ráelemezgetni akarnak a kis magyar valóságra, de alakítani, formálni, igazzá tenni is azt. Akik azonosulni tudnak mindaz-zal a súlyos, de nemes felelősséggel, melyet magyar baloldali Államférfiak és -asszo-nyok hagytak ránk. Szociáldemokráciát szociáldemokratákkal! Jöjjön az bárhonnan az Értékteremtő Ember képviseletéhez. Ugyanakkor pajzsként magunk elé tartva Kéthly Anna intelmét: „…nem jelenthet menedéket azoknak, akik ennek a szörnyű politikai, gazdasági és erkölcsi csődnek az okozói. Számot kell adniok – amennyiben elérhetőek lesznek – cselekedeteikről! De erre csak akkor kerülhet sor, ha jószándékú, hazájuk sorsáért aggódó és építésre kész kezekkel várakozó dolgozók megteremtik és biztosít-ják a rendet, az ország nyugalmát és rendjét, a maguk nyugalmát és rendjét.” (1956) Hozzá talán csak annyit tennénk: az intelmet általános érvényen kezeljük. 1990-ben megtörtént a Csoda, amire sokan hiába vártak az emigrációban, vagy talán még kemé-nyebb harcot vállalva itthon, lehetőségeiket feszegetve őrizvén a lángot. A visszaka-pott vágyálom rémálommá züllesztése sosem fog elévülni a mi szemünkben, s minden-kire vonatkozik, aki tudatosan szerepet vállalt mindebben. A Jog és az Igazság harmo-nizálásával előbb-utóbb minden és mindenki a helyére fog kerülni! Ez a hit a mozgató-ja mindannak, amit a jóakaratú ember ma itt Hazánkban a közösségéért tesz.

Szociáldemokraták vagyunk! Magyarok, demokraták és szocialisták. A defor-máció nélküli magyar demokrácia elkötelezett hívei. Meggyőződésünk, hogy a magyar demokraták egy ugyanazon tesz részei. Meggyőződésünk, hogy nélkülünk nem lehet nemzeti egységről, az adott helyzetekben nélkülözhetetlen nemzeti összefogásról be-szélni. A szerszámhoz mindkét kézre, mindkét lábra szükség van, a balra is. Együtt hat igazán, együtt él igazán. Lehet persze csak az egyik oldalra gyúrni, de minél inkább iz-zadunk, minél keményebben edzünk, testünk annál szánalmasabb és deformáltabb ké-pet mutat, ha tükröt állítanak elénk. Számos szerve a demokráciának páros szervként működik. Mint a vese, a tüdő, a fül, a szem: mint a Haza, a Nemzet, a Demokrácia, az Emberi Jogok szentsége. Az a közös metszet, mely ma nem létezhet a születési rend-ellenességek miatt. Konzervatív értékrendet, liberális értékrendet és szociáldemokrata értékrendet képviselni csak egy egészségesen megteremtett magyar demokráciában lehet és szabad! Kérjük ezért demokrata barátainkat, nyújtsunk ebben a munkában tiszteletet és megértést egymás irányába. A magyar nemzet baloldala nem veszíthetett hiteléből, hiszen 1948 óta, s sajnos 1990-ben sem kapott, kap teret. A módszerváltás ab ovo lefoglalta a helyét. Békésen. Ebben persze önhiba is van bőven, de ezek után legfeljebb erőtlensége, törpévé és politikai tüneménnyé zsugorodása miatt kérhető szá-mon, nem pedig meg sem jelenített politikája, közéleti hatásai miatt.

Szociáldemokraták vagyunk! Magyar demokraták. Egykor létező, majd szét-zúzott közös élményünkről és eszményünkről pedig ne feledkezzünk meg! Legyünk büszkék – az áldozatainkon túl – a Magyar Demokratikus Emigrációra, a Képviseletre is, melyet eleink példája állít elénk. 1960-ban, az Egyesült Nemzetek párizsi csúcskon-ferenciáján az alábbi nagy magyar demokraták képviselték a magyar ügyet: Varga Béla (a magyar országgyűlés korábbi elnöke), Dr. Auer Pál (Magyarország korábbi párizsi nagykövete), Nagy Ferenc (volt miniszterelnök) és Kéthly Anna (volt állam-miniszter). A nevek és a közös metszetek – gondoljuk – nem kívánnak kommentárt. 1945 és 1947 között volt két év. 2 év, mely a szuronyok árnyékában kijelölte a magyar utat. Ahol mi, magyar demokraták megalapoztuk a szabad, demokratikus magyar utat, s a kékcédulák sem tudtak arról letéríteni. Akkor egyszer már romokból építettük fel a Hazánkat, közös értékeink mentén. Mi, fiatal szociáldemokraták ehhez kívánunk mél-tók lenni.

Szociáldemokraták vagyunk! Egy angol közmondás szerint – melyet Kéthly Anna is szívesen használt beszédeiben – hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka. Ebben a sötétben vagyunk most mi, magyar demokraták. Ebben a sötétben talán az adhatná a legnagyobb reményt, ha közös hittel várva a hajnalt megfognánk egymás kezét. Biza-lommal, hogy aztán a fénybe érve mindenki mehessen vissza a maga posztjára, abban a tudatban, hogy képesek lehetünk bármire. Ezt üzeni nekünk talán leginkább a dikta-túra által eltiport, reményekkel teli 2 év, ezt üzenik nekünk eleink és példaképeink. Fe-lénk, magyar demokraták felé. A diktatúrára hajladozók, s a tőke szentségét éltetők mérgét közösen kell tudnunk semlegesíteni. Rákosi, Szálasi és a Rimamurányi szel-lemi öröksége csak hadd maradjon azoké, akik ránk akarják fogni és erőltetni azokat az árkokat, melyeket ők ástak és mélyítettek szakadékká az elmúlt hosszú évtizedek alatt. Mi nyújtjuk a balunkat a sötétben: bizalommal és kellő tisztelettel. Mert van úgy, hogy akad előre valóbb a részleleteknél…

Szociáldemokraták vagyunk! Mi szívből mondjuk: baloldaliak. A „népi de-mokrácia” által, de egyes körök szerint még ma is jobboldalinak bélyegzett „opportu-nisták”. Kéthly ezt írta erről: „Mi elfogadtuk ezt a megjelölést, számunkra a jobbolda-liság azt jelentette, hogy a munkásság jogaiért való harc a feladatunk. Ezeket a jogokat megvédeni és megtartani kötelességünk.” 150 év baloldali öröksége egyébként sem kí-vánja máshoz viszonyítani önmagát, főleg nem az adott helyzetben és környezetben. Voltak, vannak és – a sors segedelmével – lesznek is még hibáink. A szocdem sem több, mint ember. De a „baloldalra” hulló átkokért ma nem a szocdemeknek kell ki-mondani a mea culpa-t. Nem a magyar baloldali lélek nyomorúsága ez!

Szociáldemokraták vagyunk! Nem vagyunk bűntelenek, így nem dobunk kö-vet. Nem rongálunk, mert az emberi munka által létrehozott érték nem az ellenségünk. Nem ordítozunk, tesszük a dolgunkat, végezzük a missziónkat. Rózsát tűzünk a mell-kasunkra, s élőláncot alkotunk, ha kell, ha méltatlanul bántják a vétlent. A Rózsa a jele az Értékteremtő Ember mozgalmának.

Írásunkat pedig zárja ugyanaz a gondolat, mely Kéthly Anna írását is zárta: „Vigyázzunk a gyárakra és a földekre, amelyek a nép kezében kell, hogy maradjanak! Az alkotó- és építőmunka lehetőségeit felmérve nincs kétségünk abban, hogy ehhez segítséget kapunk mindenhonnan és mindenkitől. Ezzel a gondolattal induljunk neki egy új életnek és bízzunk saját erőnkben, újjászületett pártunkban és abban az új, de-mokratikus, független Magyarországban, amelynek körvonalait ma már tisztábban lát-juk, mint egy héttel ezelőtt.” (Népszava. 1956. november 1.)

Budapest; 2009. április 17.

Politikai Szakcsoport