A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom nyugellátás politikája

KIÁLLÁS A NYUGDÍJASOK, AZ ÖREGEK VÉDELMÉBEN

Magyarországon az öreg társadalom védelmében határozottan ki kell állnia annak a generációnak is, amelyik az értékteremtő élet aktív hordozója, illetve annak is, amely az értékteremtő életre készül, annak alapjait még csak most rakja le. A szociál-demokrácia az Értékteremtő Ember képviseletében lép fel, annak képviseletét tűzte pártként is, már 120 éve zászlajára, s ezt az örökségét tovább kívánja vinni, az adott útról nem kíván letérni. Márpedig az értékteremtő élet három, egymástól elidegenít-hetetlen szakaszból tevődik össze: az arra való felkészülésből, magából az aktív ér-tékteremtő, alkotó munkásságból, valamint az abból már öregség, betegség, vagy egyéb önhibán kívüli okok miatt bekövetkező, nyugellátásra szoruló korszakból.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy csak így, egységként lehet kezelni az Értékteremtő Ember képviseletét: megteremteni a tehetség alapú felkészülés minden feltételét, megbecsülni magát az értékteremtő életet, illetve honorálni a hazáért, a nem-zetért meghozott munkát a nyugodt, békés és anyagilag is megalapozott nyugdíjas kor megteremtésével. A nyugellátás nem valamiféle kegy, mint ahogyan a tanulás, az ér-tékteremtő életre való felkészülés, illetve annak megélésének joga sem. A nyugellátás jár: a teljes élet azon szakaszát honorálja, mely szerves része az Értékteremtő Élet kö-telezettségeket és áldozatokat hozó befejezésének. Az aktív és felelősségteljes munka megbecsülése abban a korban és élethelyzetben, melyben a társadalom köteles gon-doskodni azokról, akik addig a hátukon vitték. A fiatal szociáldemokraták így kö-telességüknek érzik azt, hogy minden erejükkel felvállalják az öreg, nyugdíjas tár-sadalom érdekeinek a védelmét, hogy kiálljanak azon jogaik mellett, melyet egy le-dolgozott, aktív élet alapján vívtak ki – megkérdőjelezhetetlenül – maguk számára.

Az öregek egy életen át fizették keresetükből azt az alapot, melynek biztosítania kellett volna kiérdemelt nyugellátásukat. Ebből a felelősen lerótt összegből a minden-kori államvezetésnek gondoskodnia kellett volna arról, hogy az alapot elkülönítve kezelje, biztos befektetések formájában őrizze annak értékállóságát, majd amikor a jo-gosultak arra öregség, vagy egyéb más ok miatt rászorulnak, biztosítsa a tisztes nyug-ellátást. Ez a felelőtlenség, mely ezt az alapot elherdálta, elfolyatta a „költségvetés” egyéb csatornáin, szóval az ezen a területen is égbekiáltó felelőtlenség hozta azt, hogy az aktív korúak, az Értékteremtő Ember új generációinak nyakába tolták az onnan kie-sők eltartását.

Társadalmi problémává varázsolták a kormányzati felelősséget, feszültsé-get keltettek az értékteremtő emberek generációi között. Ugyanakkor a fiatal szoci-áldemokraták ezt visszautasítják, hiszen tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi ör-eg társadalom nem csupán a jövedelme egy részét áldozta már arra, hogy ez ne így alakuljon, de felelősen gondoskodott a mai aktív korúak és fiatalok neveléséről, tanít-tatásáról is.

Mindezek mellett nem felejthetjük el azt sem, hogy eleink a háború romjai alól kaparták ki az országot, az adott generációk úgy éltek, hogy felelősséggel bírtak kör-nyezetükért, családjukért, a megélhetésükért. Gondoskodó életet éltek, s nem el-sősorban a kommunista romantika, illetve később horror felépítését tűzték ki célul. 1945-’47 között ők rakták le először a magyar demokratikus fejlődés alapjait, új-jáépítették az országot, s ezért mi örök hálát érzünk és kötelességünket is arra, hogy támaszaik legyünk.

A Kádár-rendszer nyugellátás-rendszere átmentett valamit abból, amit a szociál-demokraták ezen a területen mindig is akartak, bár annak hátterét és valódi alapjait számtalan ponton lehetne vitatni. Ugyanakkor az adott időszakban alakult ki az a bei-degződés is, hogy az inflációtól függetlenül 2%-os kiegészítést kaptak évente a nyugdíjasok. Ez egy idő után ollót képezett és a nyugdíjak leértékelődtek. Természe-tesen ezt egy idő után a mindenkori államvezetés is kénytelen volt észrevenni, s erre alkalmazta a „13. havi nyugdíj” névre keresztelt juttatását. Mivel ez juttatásként lett bevezetve, tehát nem épült be kompenzációként a nyugdíjalapba, így fennállt annak a lehetősége, hogy ez így, csomagoltan bármikor visszavonható is legyen. Az adott szituációban ezt elitünk meg is tette, s mégsem olyan borzalmasnak ható néven, hogy a nyugdíjak csökkentéséről kelljen beszélnie, végtére is egy „ajándékot” vont vissza.

A fiatal szociáldemokraták mindenképpen állami garanciákat kívánnak elérni a nyugdíjas társadalom érdekeinek a védelmére. A piaci szemléletet az állami felelős-ségvállalással ötvözve kívánják elérni azt, hogy a befizetések garantált alapba kerülje-nek, annak értékállósága biztosított legyen. A „nyugdíjas kosár” figyelembe vételé-vel mindent meg kívánnak tenni annak érdekében, hogy a jelenlegi nyugdíjas társada-lom reáljövedelme ne csökkenjen, az őt megillető járandóságok – a gazdasági és pénzügyi mutatók tükrében – mindenképpen rendezve és kompenzálva legyenek.

Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM)

Politikai Szakcsoport